Tanulói részvétel az iskolában - mentorok

 

 

Gyöngyös Zoltán a Magyarmecskei Általános Iskola tanára. Szakmai életútja nem egyösvényű, hanem egy izgalmas, kitekintéssel gazdagított történet. 1988-ig Pécsen volt úttörőelnök 9 évig, majd igazgató-helyettes lett az Istenkúti Általános Művelődési Központban, mindeközben megmaradt az úttörőcsapata, és részt vett a Grund Klubhálózat megalakításában. A kilencvenes évek elejétől az Úttörő Szövetség ügyvivőtestületi tagja.

 

Istenkúton a helyettesi teendőihez tartozott a diákönkormányzat szervezése, amely szorosan összefonódott az úttörőmozgalom szervezeti jelenlétével, hiszen az érdeklődési alapon szerveződő rajok tevékenysége – amelyekbe nem volt kötelező mindenkinek csatlakoznia - meghatározta az iskolai diákönkormányzat tevékenységét. Az ÁMK 1998-as bezárása előtt az Iskolaszövetkezet tagjai is delegáltak tagokat a diákönkormányzatba. Ebben az időben saját köztársaságot alapítottak a gyerekek, volt saját pénzük, a diákok pedig munkát vállalhattak fizetésért. Mindez motivációként, közösségszervező erőként hatott az osztályokra. A diákminiszterek tanácsa jelentette az iskola diákönkormányzatát, akik felelős döntéseikkel kormányozták az iskolát és a diákok pénzügyeit. Zoltán mindezt ma is működőképes koncepciónak tartja, e kísérlet tapasztalatai alapján minden további nélkül megvalósíthatónak gondolja ma is az iskolákban.

 

Az Istenkúti ÁMK-t bezárása előtt elhagyta, élt a felkínált ajánlattal és biztosító üzletkötőként, majd rövid idő után pedagógus végzettségéből kifolyólag oktatóként és trénerként az új üzletkötők képzéséért felelt több mint tíz évig. Pár éve összevonások és átszervezések kapcsán megszűnt a biztosító képzési területe, ennek, és a véletlenek hatására előző tanév márciusától kezdve a Magyarmecskei Általános Iskolában tanít, ahova nagytöbbségében hátrányos helyzetű vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek járnak. Az intézmény valóban egész napos iskolaként működik, így a gyerekek tanórái eloszlanak délelőtt és délután. Széles körű fejlesztő, felzárkóztató és tehetséggondozó program jellemzi az iskolát. Zoltán eredetileg matematika-technika szakos tanár, jelenleg technikát tanít, tanulási-, felzárkóztató- és tehetséggondozó foglalkozásokat tart az iskolában. Az iskola igyekszik a diákönkormányzat útján kikérni a diákok véleményét, bevonni őket az iskolai programok szervezésébe és alakításába. A diákönkormányzatnak többek között hangsúlyos szerepe van a fegyelmi tárgyalásokon is, hiszen ekkor partnerként hallathatják a szavukat és véleményüket a képviselők.

 

Zoltán szereti, ha az emberek elmondják és elmondhatják a véleményüket a világban. Fontosnak gondolja, hogy a döntések ezen álláspontok alapján történjenek, és ne valaki tekintélyi döntései miatt valósuljanak meg. Ennek az iskolában is így kell működnie, hiszen attól senkinek baja nem lesz, ha egy gyerek elmondja a véleményét, ötletét. Főleg, ha az építő vélemény. Azt kifejezetten pozitívnak gondolja, ha mindettől egy pedagógus hozzáállása változik, megfogadja a diákok javaslatait. Zoltán szerint nem szabad a gyerekeken erőből átnyomni dolgokat, hiszen ha a diákok beleszólhatnak a folyamatokba, akkor attól ők is nyitottabban állnak azokhoz. Mindezek alapján demokratának vallja magát, s bízik benne, hogy ez irányba halad a világ. Fontosnak gondolja az iskola szerepét abban, hogy ha felnőnek a gyerekek, számukra a demokrácia ne csak a szavazásokban merüljön ki, hanem az aktív részvételben, a véleménynyilvánításban is. Az iskolában megvalósuló állampolgári nevelésnek pont az lenne a célja, hogy az állampolgár egy demokratikus állam polgárává válhasson. Az iskola fontos terepe annak, hogy a diákok megtanulják, a diákönkormányzat révén tudják hallatni a hangjukat, ez által ismerjék meg mi az a demokrácia, a demokratikus döntéshozatal. Mindehhez elengedhetetlennek tartja az alapjogok tisztázását, annak megtanulását, hogy mi a dolga az iskolai diákönkormányzatnak, mibe szólhat bele és mibe kell beleszólnia. Mondják el, és mondhassák el a véleményüket a gyerekek. Úgy kell működtetni mindezt, hogy a diákok számára is átláthatóvá váljanak a folyamatok, ne csak egy gyerek képviselje őket a gyűléseken, hanem a diákönkormányzat tevékenysége fentről lefelé, mindenki számára látható legyen. A gyűléseken az osztályok valós képviselete kell, hogy történjen, a képviselő az osztály közös megbeszélése után a kollektíva véleményét – és ne csak a sajátját - mondja el, képviselje. Ösztönözni kell a gyerekeket arra, hogy legyenek elképzeléseik, lehessenek saját rendezvényeik, amiket szeretnek, és amikre szívesen készülnek, ez által pedig szívesen vállalnak szerepet az iskola életének színesítésében. Ahhoz, hogy ez működhessen, a pedagógusok részéről fontos lenne a gyerekek véleményének az elfogadása, és a nyitottság ennek irányába.

 

Zoltánhoz, saját bevallása szerint, a középiskola nem áll közel, mert mindig is általános iskolában tanított, de kíváncsi arra, hogy a szekszárdi I. Béla Gimnáziumban hogyan működik a diákönkormányzat, milyen hagyományai vannak a diákok iskolai részvételének. Arra fog törekedni, hogy kérdezzen, moderálja a folyamatokat, ez által segítse az iskola fejlődését. Saját tréneri és coach múltja ebben segítségére lehet, úgy gondolja, hogy megannyi módszert tud e folyamatban kamatoztatni.