Tanulói részvétel az iskolában - mentorok
Révész György 1972-ben eredetileg matematika-fizika szakos tanárként végzett, immáron kilencedik éve a Magyar Pedagógiai Társaság Mozgalompedagógiai Szakosztályának elnöke. Emellett a Pest Megyei Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány felügyelőbizottsági tagja, a Múltunk Öröksége Alapítvány kuratóriumának elnöke, s nem utolsó sorban a gombai 4092. számú Dózsa György Úttörőcsapatának vezetőségi tagja.
György, mikor diplomáját a kezébe kapta, úgy gondolta, hogy néhány évig vidéki általános iskolában fog tanítani, megtanulja a tanári mesterség csínját-bínját. Maga sem számított arra, hogy a néhány évből végül 34, a gombai általános iskolában matematika, fizika és informatika tanárként eltöltött év lesz - majd 2006-ban „ugrott ki a buliból” az oktatási rendszerrel kapcsolatos ellenérzései miatt.
Szakterületének és vesszőparipájának a demokráciára nevelést, az arra való szocializációt és a táborozást tekinti. Mind a mai napig elkötelezett a tagsági viszonyon alapuló szervezetek mellett, fájlalja a posztmodern ifjúsági szervezetek szolgáltatás jellegű viszonyrendszerét.
Talán nem is meglepő, hogy az úttörőmozgalomban szocializálódó egyén mind a mai napig fontosnak tartja az önkormányzatiságot, a gyermekek ilyen jellegű részvételét az iskolai és szervezeti életben. Példaként az Úttörőtanács szervezetét tekinti, ami egy általános iskolás gyerekekből álló választott tanács volt az úttörőcsapaton belül, aminek gyermek tagjai maguk dönthettek azokról a kérdésekről, amelyek a saját kompetenciáikba tartoztak. E kompetenciák viszonylag szélesek voltak, hiszen a programoktól, a felvételen át, a fegyelmi kérdésekig a gyerekeknek tevékeny beleszólásuk volt. Ennek kapcsán György vallja, hogy az iskolai demokráciának egyik legfontosabb mozzanata a hatáskörök delegálása a megfelelő szintekre. Nem szabad a gyereket olyan helyzetbe hozni, hogy olyan kérdésben kelljen dönteniük, amiben nem tudnak, viszont meg kell adni a lehetőséget arra, hogy olyanokban dönthessenek, amiben kompetensek.
És bár tudja, hogy a ma gyermekszervezetének, és a ma iskolájának máshogyan kell működnie, mint a régi úttörőszervezetnek, mégis úgy gondolja a ma iskolájában, az osztályokban ugyanolyan jó demokratikus technikák működtethetőek, mint régen egy úttörőrajban. Elképzelése szerint a képviseleti demokrácia elvén működő iskolai diákönkormányzat egy működőképes koncepció, ahol a megválasztott képviselők egymással együttműködve, és néha konfrontálódva aktívan képviselhetik társaikat az iskola szervezetében.
Véleménye szerint egy gyerek akkor érzi magát jól egy iskolában, ha az iskolai élet nemcsak matematikából és történelemből áll. Az a pedagógus, aki nem él az iskolán kívüli programok lehetőségével, az emberi kapcsolatoktól fosztja meg magát. Éppen ezért tartja oly fontosnak az osztálytermi demokráciát, a gyerekek aktív szerepvállalását saját iskolai életükben, jelenjen az meg akár az osztálykirándulások megszervezésében, akár a problémák megbeszélésében. Hiszen az állampolgári nevelés pont e problémák felszínre hozásában, ezek közös megoldásában valósulhat meg. Az iskolában kell megtanulnia a gyermeknek, hogy ha valaki egyetért valamivel vagy nem ért egyet vele, azt hogyan lehet és kell megfogalmazni. Az iskola egyik legfontosabb feladata, hogy ezeknek a technikáit tanítsa meg, mert vannak alapvető állampolgári jogok és kötelességek, de maga a jog nagyon elvont fogalom, így nehéz arról csupán szót ejteni. Ezeket gyakorolni kell, konkretizálni, saját diákjogokat megfogalmazni. György ezeket tartotta szem előtt, amikor annak idején saját iskolájának házirendjét megfogalmazta. Alapvetőnek gondolja a diákok véleménynyilvánítási jogát, aktív kommunikációját az iskola vezetőségével, a fenntartóval és a szülőkkel, hiszen ezer dolog van, amiben a diákoknak jó ötleteik vannak, hasznosak és nem bántanak senkit.
György a balassagyarmati Kiss Árpád Általános Iskolához csatlakozik mentorként. Célja, hogy ötleteivel és véleményével segítse az iskola saját hagyományainak, adottságainak és elképzeléseinek alapján továbbfejleszteni az intézményi demokráciát, a tanulók aktív részvételét, annak érdekében is, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskola falain belül. Hiszen az olyan iskola, mit a gyerekek magukénak éreznek, amiben felelősen tudnak vélemény nyilvánítani és ebben hagyják is őket, sőt figyelembe is veszik, abban a diákság jobban érzi magát, és ez a légkör nem utolsó sorban a tanulást is jobban motiválja.
